A hatékony kommunikáció hiánya

Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. Ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. – Buddha

Bizonyára olvasóim közül sokan vettek már részt olyan szakmai diskurzuson, vitákon, vagy kerekasztalbeszélgetéseken, ahol a felszólaló, vagy a beszélgetőpartnerek mondják, állítják saját maguk véleményét, de közben nem kevés esetben nem alakul ki normális kommunikáció közöttük, mert többségük csak a saját maga hangját hallja és nem akar figyelni arra, hogy mások mit is mondanak valójában.

Abban a társadalomban, amelynek oktató-nevelőmunkájában nem magát a tanulás folyamatát, mikéntjét, módszerét tanítják meg a gyerekeknek, többek között azért, mert a pedagógus hallgatók sem ilyen irányú képzésben vesznek részt, ott ne várjunk a felnövekő generáció tagjaitól hatékony kommunikációt. Azonban fontos megemlítenem, hogy a korai életkorokban alkalmazható kiscsoportokban kialakított tanulás és tapasztalatszerzés lehetőségeit, amik kiválóan fejleszthetik a gyerekek beszédkészségét és gondolkodását egyaránt. Az együtt munkálkodás és gondolkodás egy képzett moderátor, vagy pedagógus segítségével, irányítottan oldhatná meg a hatékony kommunikáció kialakulásának lehetőségét. Mit értek hatékony kommunikáció alatt?

„A hatékony kommunikáció azt jelenti, hogy az átadott információ, gondolat vagy érzés a küldőtől a fogadóhoz torzítás nélkül, tisztán és érthetően jut el, miközben eléri a kitűzött célját, és a felek között kölcsönös megértést teremt.”

A fenti állítás kulcs szavai tehát a „tisztán, érthetően és kölcsönös megértésben”. A lényeg annak közvetítésében helyezkedik el, hogy hogyan kell valakit megtanítani tanulni. Azok a fiatalok, akik nem külső szemlélőként nézik magukat, hanem a folyamatban aktív szereplőkké válnak, kölcsönös megértésbe kerülnek az oktatóival. A „megértés” azt sejteti, hogy a tanítandó alany, akár tovább is tudná adni mások számára oktatójának intelmeit, gondolatait, mert az út folyamán megismeri a részletekben rejlő fontos kapaszkodó pontokat a célzott anyag, vagy terület irányába.

Az oktató-nevelőmunka tanulási folyamataiban felmerül egy másik lényeges erkölcsi és pedagógiai elem, maga a „kölcsönös megbecsülés”. A kölcsönös megbecsülésnek oda-vissza működnie kell! A száraz, érzelemtől mentes tananyag, csak részben nyújt erre megoldást. Sokkal fontosabb a nevelőmunka számára, hogy a „feed-back”, vagyis a visszacsatolás létrejöjjön a két fél között és működő képes e?

A sportmozgások tanítása esetén nem elhanyagolható a gyerekek tudásszomja sem! Kielégíteni csak úgy lehet, ha nemcsak elmagyarázzuk, lemozogjuk, hanem a felmerülő hibákat kijavítjuk. Persze ehhez szükséges, hogy az edző képes legyen felismerni azokat, és azt, azonnali hatállyal képes legyen korrigálni, javítani. A hibajavítás nem könnyű dolog! Figyelni kell a didaktikai alapelvekre. Életkor és értelmi felfogó készségtől függően változhat az irány! Van, amikor az egyszerűtől kell haladni az összetett felé, és olyan is előfordul, amikor a globális egésztől haladunk vissza.

Azonban feltűnő, hogy az edzők többsége nem akar „vagy nem képes?!” sem gyerekekkel, sem pedig a kollégáival kommunikálni! Nincs párbeszéd, és az is ritka, hogy tanácsot kérjenek egymástól. Az írásom elején taglalt mondanivaló talán ezen a ponton is érintkezik a jelen hiányosságaival. Mindenképp változni kell! A probléma, mint ezt fentebb is érintettem, sajnos össztársadalmi. Véleményem szerint ez a fajta tanítással kapcsolatos gondolkodás sok lényeges, mélyen fekvő ’dekódolás” következménye miatt alakulhatott ki.

Amikor évtizedekkel ezelőtt elkezdtem írásaimmal a hazai utánpótlás-nevelés buktatóit feltárni és a hatékonyabb oktató-nevelőmunka megvalósításáért lobbizni, nem gondoltam volna, hogy a problémák gyökerei ilyen mélyen és ennyire széles területeket ívelhet át. Számomra a tudás közkincs, amit meg kell osztani másokkal és beszélni kell róla. A hatékony kommunikáció ebben is segít, csak alkalmazni kellene! Gondoljunk csak végig! Hitelességünk egyik legfontosabb megnyilvánulása maga a kommunikáció.

„Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed” Buddha