Rólam. A kezdeti szárnycsapások és sikerek.
Zsiga Gyula vagyok, kézilabda szakedző, magyar mesteredző, EHF-mesteredző, sportvezető, középiskolai testnevelő tanár. Edzőként BL-győztes, EHF-kupa-győztes, európai Szuperkupa-győztes, BEK-döntős, City-kupa-döntős, magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes. 2017-től először a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai, majd 2021-től az utánpótlás-fejlesztési igazgatója.
Voltak, élnek és majd bizonyára lesznek olyanok, akik már nagyon korán képesek dönteni, hogy sorsuk milyen irányba induljon el. Életünk szinte minden percét behálózza a választások kényszere. Minden esetben döntést kell hoznunk. Olykor ez sikerül, de van amikor nem. Vannak olyanok, akik hisznek a végzetben. Akad olyan is, aki nem.
Nagyon mozgékony és fegyelmezhetetlen srác voltam, akit csak a sport adta kötöttségek és a sportban rejlő célkitűzések elérése utáni vágy volt képes helyes oldalra terelni. Mindig voltak céljaim, amit el akartam érni és minden esetben képes voltam reálisan, olykor vágyaimmal ellentétes döntéseket hozni. Serdülő játékosként tapasztalhattam meg első alkalommal, hogy milyen az, amikor eltanácsolnak téged arról a helyről, amit nagyon kedvelsz és minden reményed, jövőképed e közegben rejlik. Nem adtam fel a szándékom, hogy belőlem egyszer első osztályú játékos legyen, mert szerettem amit csináltam és nem tudtam elfogadni a döntést, miszerint alkatilag nem vagyok alkalmas. 15 évesen alakult ki bennem talán első ízben az a bizonyos bizonyítási vágy, ami véleményem szerint végig kísérte az életem. Akkori edzőm, akit megfogott ez a ragaszkodás, visszavett a csapatba ahol nagyon szerettem lenni. Nevelt, tanított és képzett Tulajdonképpen, amíg élt végig kísérte a pályámat. Hozzá jártam az iskolába hospitálni TF-es koromban. Az ő általa irányított felnőtt csapatban játszottam a TF után. Játékosként már 25 évesen edzettem pici majd egyre idősebb gyerekeket. Élveztem a tanítást. Sokkal jobban, mint magát a játékot. Elhatároztam, hogy a legjobb edzők közé akarok tartozni. Inkább vállalom a kirakat emberek hullámvasút életét, mint sem egy középszerű játékos maradjak. Több évtízedes edzői karrierem sikeresnek és mások szemében talán, irigylésre adhadtak okot. Gyakorlatilag mindent elértem, megnyertem klubedzőként amit csak lehetett. Mesteredzőként 39 évesen a második nemzetközi kupadöntőn vehettem részt csapatommal (Vasas, Duneferr). Szakkönyveket (3 db) írtam, néhány társammal beindítottuk a magyarországi kézilabdaedzők továbbképzését. Előadásokat, bemutató edzéseket tartottam itthon és külföldön. Dolgoztam válogatottal itthon és külföldön…
Nemzeti válogatottak itthon és külföldön
Nemzeti színekbe először 1991-ben öltöztem: három éven át voltam a férfi junior válogatott szövetségi kapitánya, amely irányításommal a hatodik helyig jutott az 1993-as egyiptomi rendezésű korosztályos világbajnokságon. Később a felnőtt női válogatott mellett is segédkeztem Németh András mellett, először 1997-ben, majd (2004 és 2007 között), amely időszak során lányaink bronzérmet szereztek a 2005-ös szentpétervári világbajnokságon.
Szakmai felkészültségemet külföldön is kamatoztathattam. 2008-2010 között a montenegrói női válogatott és a Buducnost T-mobile bajnokcsapat edzője voltam. A Pescara-i Mediterrán Játékokon (2009) 3. helyezést szerzett, majd - fennállása óta első alkalommal - kijutottunk az Európa Bajnokságra (2010).
Ismét hazai vizeken, közvetíteni a tudást.
1999 óta magyar, 2001 óta európai szinten elismert mesteredzői szakképesítéssel rendelkezem. Szakmai elképzeléseimet az utánpótlás-neveléssel kapcsolatban három könyvben foglaltam össze: 1993-ban jelent meg első kötetem “Kézikönyv a kézilabdázás oktatásához” címmel, majd ezt követte 2011-ben “A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban” c. kiadvány. Sorrendben a harmadik "Szakmai szemmel" című mentori könyvem 2021 évben publikáltam. A fiatalok neveléséről szóló oktatókönyvem témája sem véletlen, hiszen 2010-ben Bődy Mihály volt tanítványommal megalapítottuk saját “kézilabda iskolánkat” Budai Farkasok Kézilabda Klub és Utánpótlás-nevelő Központ névvel.
Előadásokat, gyakorlati bemutatókat tartottam az ország minden pontján annak érdekében, hogy a kisiskoláskorú gyerekek megfelelő oktatásban részesüljenek a testnevelés kapcsán. Ezzel párhuzamosan folytattam a férfi élvonalbeli szerepvállalásomat. FTC-PLER, később PLER (2011-2013). Majd 2014 től a Váci KSE következett.
Reform törekvések az MKSZ szakmai vezetőjeként.
2017 januárjától először a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai, majd 2021-től utánpótlás-fejlesztési igazgatója lettem. 2018 évben felállítottam a szakfelügyelői hálózatot, egyben vezetésemmel elindult a "Velünk kerek a világ, tanuld a kézilabdát" új utánpótlás-nevelés koncepció. A szakfelügyeleti rendszer segítette, mentorálta a nevelőedzők munkáját az egész országban. Kollégáim segítségével kifejlesztettük nevelőedzők részére a "Műhelymunkák" elnevezésű interaktív továbbképzési platformot az egész ország területére. Ennek jelentősége az elméleti tudástár gyakorlatban történő hatékony alkalmazásában realizálódott. 2021 év nyarától elindult az általam kitalált és vezetett Komplex Tehetség Program. Folytattam tanító, előadói és írói feladataimat a képzések területén. 2023 szeptemberében életre hívtam a Cséfay Sándor Kupa Ötpróba versenyt a mindenkori 12 éves kézilabdázó gyermekek számára. Lényegében ez az esemény a Komplex Tehetség Program előválogatójaként funkcionál és az itt lejobb eredményt elérő 60 lány és 60 fiú bekerül a válogató második körébe.
2025 évben nagy változások történtek életemben.
Úgy gondoltam, hogy kibővítem az anyagot és "Rólam II" címen kiegészítem a fenti tényeket. Alább két apró részlet látható az egész írásból, amit ezen a linken lehet elérni.
https://www.gyulazsiga.com/posts/rolam-ii-a-magyar-kezilabda-csendes-epitomestere-ahogy-en-gondolom-sajat
Újrakezdés Szegeden – a jövő formálása
2025 januárjától az OTP Bank-Pick Szeged Akadémiájának sportigazgatójaként dolgozom. Ez a szerepkör lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok képzése, a klubrendszer és az edzői munka egyaránt fókuszba kerülhessen. Mentorként, tanácsadóként segíthetem a szegedi műhely munkáját, és ez számomra motiváló, egyben megtisztelő is és előre mutató feladat.
A kézilabdához fűződő viszonyom
Pályafutásom során sokféle szerepben kipróbálhattam magam – sportolóként, edzőként, szakíróként, vezetőként, előadóként. Nem törekedtem arra, hogy kultusz épüljön körém. Ami mozgatott, mindig az volt, hogy amit teszek, az hagyjon nyomot. Nem kerestem a rivaldafényt de ennek ellenére példa lett belőlem. Az a fajta szakember, akinek munkáját nem feltétlenül címlapok, hanem generációk viszik tovább. Reménykedem benne, hogy ha egyszer tényleg valódi szakmai alapokra épülő kézilabda-kánon születik, abban nem kérdés, hogy szeretnék helyet kapni – méghozzá méltó, kiemelt helyen, ahol csak a szakmai tudás és maga az ember számít.
