A mentális nevelés kulcsa a támogató családi háttér.

A köznevelés számolatlan intézménye, azonos rendszerben, módszerrel és azonos tanmenetre épülő közege, illetve a különféle sporttevékenység nevelő-oktatómunkájának fő irányelvei nagyrészben hasonlítanak egymásra. A különböző korosztályok eltérő értékrendje, kommunikációs stílusa és életmódja, gyakran feszültségeket eredményeznek a sport közegében, a családokban és az oktatási intézményekben. A jelenség értelmezése sok esetben normatív megközelítésű: a fiatalabb generációk viselkedése gyakran kerül kritikák kereszttüzébe, míg az idősebb generációk értékei stabil normaként jelennek meg.

Azok a nagyszámban tevékenykedő sportoktatók, vagy nevelőedzők, akik kisiskolás, vagy kisgyermekekkel foglalkoznak, ezen fenti elv alapján tevékenykednek, vagyis többségében az edzőről kialakult karakter profil beállításával kapcsolatban azonos képalkotás történik. Hasonló kialakítás figyelhető meg a sportoló gyermekek, vagy szüleik megítélésével kapcsolatban is.

Amikor egy szülő elindítja gyermeke sportoló státuszát, pontosabban intézményes keretek közé helyezi valamelyik sportágban, nem is gondol arra, hogy milyen felelősséget vállal magára ezen döntése alapján. Induljunk ki abból az egyszerű tényből, hogy nem kevés eltérő ok-okozati különbség lehet, a között, hogy a szülő miért pont abba a sportágba helyezi bizalmát, illetve milyen célzattal?

A szülő támogató szerepe a gyerekével történő kommunikáció elindításával veszi kezdetét. Legyen érdeklődő, megértő, helyzetelemző és mindezt nagy szeretettel és kifejezetten objektívan igyekezzen megoldani. Ha ez így történik a gyerekben lassan kialakul a szülővel történő párbeszéd igénye. Legyen kellemetlen, vagy kudarc élmény, vagy valami sikeres, örömteli történés, bátran és nyíltan lesznek képesek beszélgetni egymással. Ez a szülői hozzáállás, gyerekével történő kapcsolatának kialakítása, abban az esetben is legyen fontos küldetés, ha Ő nem gondolná, hogy gyermekéből valaha sportoló, vagy jó versenyző lehet. Az edzésen vagy mérkőzésen történt veszteségek, problémák átbeszélésekor, igyekezzen gyermeke edzőjének értékrendjével, értékelésével megegyezően vélekedni. Ha már itt tartunk. Az edző kommunikatív hozzáállása, amivel egyfajta közvetítő szerepet lát el tanítványa és szülei között, lényeges, hogy objektív, reális és érthető legyen. Az edző kiemelt feladata az egyén fejlesztésében a helytálló és mindenre kitérő következetes értékelés és számonkérés. A szülőnek ezzel az értékrenddel tisztában kell lenni. Amennyiben a gyerek őszinte és nem fél problémái feltárásáról nyíltan beszélni szüleivel, ennek tudatában a szülő sem fogja felmenteni gyermekét a felelősségre vonás alól. Ne kibúvó keresés vegye kezdetét és főleg ne történjen mások irányába történő hárítás, az igazi okok eltusolása végett. Ez a kommunikáció legyen valós elvárás, mindkét oldal számára. (szakma, család)

A sportolói gondolkodás alapjainak megtanítása itt és így kezdődik el! A következő gyerekekre jellemző kritikus fázis a versenyzésből adódó veszteségek helyén kezelése lesz. A hibákra fel kell figyelni és javítani szükséges. A problémáktól nem szabad félni, mert ezek felszínre jövetele szükséges rosszak! Ne kudarcként élje meg a gyerek, hanem egy lehetőségnek fogja fel, ami nem sikerült, de lesz majd sok másik, ami sikeres lehet. A támogató szülő és az egyént fejlesztő edző így kommunikál.

Az egyén fejlesztésének nagy lehetősége a kisiskolás és kisgyermek életkorban leledzik és ezt fel kell ismerni edzőnek és szülőknek egyaránt. Tehát az egyén fejlesztését alapvetően a gondolkodásának pozitív irányba történő formálás, vagy inkább nevelés útján leszünk képesek megoldani. A fiatal sportolók gondolkodásmódja, vagyis mentalitása mindazon értékrendek és normatívák együtt állasától függenek, amit nevelés, tanítás útján megkapnak. Ahhoz, hogy a gyermek sikerorientált versenyzővé váljon, illetve felnőtt emberként a sport és a mozgás örömszerző elfoglaltság legyen számára, jó esélyünk van már nagyon fiatalon lépésről-lépésre átadni számára ezt a tudást.