Alapmozgásokra épül a TOP játékosok klasszis teljesítménye.

Véleményem szerint, ha a kézilabdázásnak volna iskolája, akkor sportágunk alapmozgásai – a labda nélküli és labdás mozgások egyaránt – ennek az iskolának az ábécéjét alkotnák. Ha megfigyeljük napjaink világsztárjait, jól látható: nincs olyan mozdulatuk vagy mozgásuk, amit ne tudnánk megtanítani egy gyermek vagy fiatal játékos számára. Mielőtt azonban bárki túlzónak tartaná ezt az állítást, szeretném e tanulmányban elmagyarázni elméletem lényegét.

A tanításban sok egymásra épülő, egymással szoros kapcsolatban álló lépcsőfok létezik. Létfontosságú, hogy az alapmozgásokat megfelelő sorrendben és időzítéssel tanítsuk meg a gyerekeknek. Ugyanakkor rendkívül fontos odafigyelni arra is, hogy a következő szintre csak akkor lépjünk tovább, ha az előző már biztos, stabil alapot nyújt a bonyolultabb mozdulatok számára.

Milyen alapmozgásokról van szó?

Az alábbi alapmozgások minden korosztályos képzés kiindulópontjai lehetnek, és a legnagyobb klasszisok is nap mint nap ezekre építenek:

Labda nélküli alapmozgások:

• Irányváltoztatás (cselezés irányváltással)

• Gyorsulás és lassítás kontrollált mozgással

• Ütemváltás, ritmusváltás

• Zárt és nyitott védekezési mozgások

• Ütközéselkerülő és ütközésre építő testhasználat

• Ugrás előkészítése és érkezési technikák

Labdás alapmozgások:

• Labdavezetés különböző sebességgel és irányváltással

• Átadások (alsó, felső, oldalirányú, pattintott) dinamikus helyzetekben

• Lövések (talajról, levegőből, különböző testhelyzetekből)

• Labdafogás mozgás közben, test mellett, fölött vagy mögött

• Labdaátvétel ütközés vagy irányváltás után

Ezek a mozgásminták önmagukban is gyakorolhatók, de a legjobb eredményt akkor adják, ha játékszituációban, döntéshelyzetbe ágyazva tanítjuk őket.

A fejlődési lépcsőfokok szerepe

A mozgások tanításában és alkalmazásában több kérdés is kulcsfontosságú:

1. Rendelkezem-e a megfelelő szakmai tudással, hogy felismerjem a játékos képességeihez illeszkedő szintet?

2. Tudom-e, melyik mozgás elsajátítása a legkritikusabb az adott korosztályban vagy egyéni szinten?

3. Képes vagyok-e ellenőrizni a mozgás stabilitását, és biztos vagyok-e abban, hogy tovább lehet lépni?

4. Felismerem-e a technikai hibákat, és tudom-e javítani azokat úgy, hogy az új minta beépüljön?

5. Látom-e, ha a gond nem a mozdulatsorral van, hanem például a testtudat, a figyelem vagy a mozgáskoordináció szintjével?

Ezek a kérdések nem csupán technikai szempontból lényegesek, hanem pedagógiai értelemben is: ugyanis a tanítási folyamat minősége határozza meg a sportoló jövőjét.

Példa a gyakorlatból – hogyan épül be az alapmozgás a klasszis teljesítménybe?

Tegyük fel, hogy egy játékos gyerekkorában sokat gyakorolta az irányváltással kombinált labdavezetést. A lépéshiba mentes labdával történő cselező tevékenységet. A megfelelő ritmussal végrehajtott felugrást a szélességi irányból átvett labdával. Ezeket az alapmozgásokat felnőttkorban robbanékonysággal, magasabb döntési sebességgel, védők mozgásainak elővételezésével és precíz befejezésekkel egészíti ki. Vagyis ugyanazt a mozgást végzi, csak a kivitelezés szintje emelkedett klasszis szintre.

Ez igaz lehet a beállók helyezkedésére, vagy az irányítók ritmusváltásaira és az átlövő játékosok keresztmozgásaira is – minden posztra és játékhelyzetre. Az alapmozgások adják a „nyelvet”, amellyel a játékos „kommunikál” a pályán.

Záró gondolat

A TOP játékosokat nem az különbözteti meg, hogy más mozdulataik lennének, hanem az, hogy az alapokat olyan szinten uralják, amit mi csak hosszú évek céltudatos munkájával tudunk elérni. A technikai tudás fejlesztése, a mozgásminták finomítása és a döntéshozatal gyorsítása együtt vezetnek oda, hogy valakiből klasszis játékos válhat.