EDZÉSTERVEZÉS

Amennyiben az edzést egy családi pizza egyetlen szeletéhez hasonlítanánk 😊, csak arra kellene ügyelni, egyértelmű lenne mindenki számára, hogy ez a szelet összetételben, ízvilágában azonos lesz a nagy egésszel. Annak a bizonyos szeletnek, vagy mostantól nevezzük edzésnek, illeszkednie kell a többi rész egységéhez. Ugyanis az edzés időtartama, vagy a kitűzött célfeladata ebben a megközelítésben teljességgel lényegtelen, hiszen a csatlakozási pontok megléte nélkül a nagy egészben nem alkothat egységet a többi elemmel.

Persze ezt tovább fokozhatjuk, például azzal, hogy egy foglalkozás egyik, vagy másik része miként és hogyan találja meg illeszkedését a többivel, illetve az adott edzés tartalma, hogyan épül bele a heti, vagy havi folyamatba. Egyetlen edzés sem lóghat a levegőben csak úgy céltalanul.

Tehát a tervezés alapja, hogy minden foglalkozásnak célja legyen és ezek a célok egymásba érjenek egy mikró, vagy makrociklus részeként. Ezek lehetnek, egy tanítási folyamat kezdete, vagy a már elindított „tudásanyag” gyakorlásának fázisai. Fontos megjegyezni, hogy a tanítás kezdetén kevés ingert közvetítsen az edző a játékosa felé. Vagyis a tanítvány számára ne legyen zavaró körülmény a sok irányba történő figyelem megosztottsága. Még pontosabban ne legyen összetett a gyakorlat és komplex az adott edzésmunka sem. Ennek azért van jelentősége, mert a főmozdulatnak kell irányadónak lenni a gyerek számára. Erre kell a tanítványnak koncentrálnia mindvégig, míg a képességei elvezetik őt az elsajátításhoz.

A tanítás vezérfonala, vagyis a főmozdulat megtanítása a prioritás. A többi inger beiktatását csak ezt követően helyezzük be a folyamatba. Ilyen lehet például, amit különböző gyorsasággal, ritmusváltással, váltakozó irányok és távolságok meghatározásával, a gyakorlat terjedelmével, vagy éppen egy ellenfél hátráltató tevékenységével érhetünk el egy gyakorlási, vagy már a stabilizálás időszakaiban. Ne kövessünk el hibát türelmetlenségből! Ez előfordulhat egyrészről, ha a tanítvány szemmel láthatóan nem áll készen a következő tudásszint eléréséhez, illetve, ha idejekorán „inger kavalkádot” építünk ki számára, amire képtelen helyesen reagálni, mert túl sok mindenre kellene koncentrálnia.

Tételezzük fel a mozgássor alapmozdulatai összeálltak és megfelelő hatékonysággal működik a lendületszerzés és a végtagok lendítése is. A törzsizmai is megfelelő stabilitást adnak a helyes technika végrehajtásához. Ezt követően a játékos komplex koordinációjától függ, hogy az adott tanult technikai elem, hogyan „áll kétlábra” és mennyire lesz, vagy nem működőképes. Amennyiben valami hiba jelentkezik, ez esetben az edző feladata kitalálni, hogy növelni, vagy csökkenteni szükséges a feladatokban elhelyezett ingerek, vagyis a feladatok számát. Pontosítva, könnyíteni, vagy nehezíteni kell bizonyos külső hatásokat, gátakat, korlátokat, ha úgy tetszik. Amennyiben a tanítás folyamán hiba keletkezik, mert a folyamat nem zökkenőmentes, a diagnózis felállításának pontosnak kell lenni. Erre azért kell nagy hangsúlyt fektetni, mert a hibaforrásának több eredője is lehetséges.

Lehetséges hibaforrások a tanítás, vagy gyakorlás folyamatában.

Lépések, amíg a mozdulatból egy technikai elem megvalósul.

Az elsődleges feladat az edzés céljának megválasztása, tartalmának, terjedelmének és intenzitásának meghatározása. Lényeges szempont az edzés előzményének figyelembevétele és az azt követő ráépítés meghatározása. Fentebb már említést tettem arról a fontos tényről, hogy minden beágyazódik valamibe és mindennek van kezdeti és végfázisa, ami a kapcsolódási pontokért felel a tanítási folyamatban.

A heti edzésmunka egyes foglalkozásai nem lehetnek nem összefüggésben egymással. A hétvégi mérkőzés ebben nem akadályozhatja a nevelőedzőt. Minden edzésen tanítunk valamit, főleg az utánpótlás életkorú gyerekek részére. Ez a tétel, legyen evidencia! Ha ez a törekvés nevelési szándékkal, vagy elméleti tudástár bővítése érdekében kap helyet a foglalkozásban, a tétel ebben az esetben is igaz.

Egy adott foglakozás tartalom szerinti felosztása.

A három edzésrész tartalomvilágban kapcsolódik, kötődik egymáshoz. Ennek jelentősége a bemelegítés tartalmában, illetve az ezt követő főrész előtti előkészítő, vagy ráhangoló gyakorlatokban kell jelentkeznie. Szakmai értelemben olyan bemelegítést válasszon az edző, ami mozgásanyagában, gondolkodásban hidat épít a főrész célfeladatai irányához. Gyakran kiadják az edzők tanítványaik részére a bemelegítés megoldását, olyan játékosoknak, akik nem tanulták ezt a szakmát (és ha mégis van egy betanított kötelező gyakorlatsor, akkor sem garantált, hogy a testüket helyesen készítik fel az elkövetkezendő feladatokra) sőt nem is tudják, hogy mi mozog az edző fejében, hogy a főrészben mit akar megvalósítani.

Az oda nem illő és cél nélküli bemelegítés hatástalan és sérülés veszélyes állapotokat idézhet elő, éppen azért, mert az ízületek és az edzésen folyamatosan igénybe vett izomzat nincs felkészítve a várható:

• intenzitásra

• terjedelemre

• terhelésre

• az adott kondicionális képességek használatára

• koncentrációra

• a labda, vagy más eszközök használatára