TARTOZNI VALAHOVÁ, DE ÖNMAGAD MARADNI

„Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.” Jean-Jacques Rousseau Ez az egyik kedvenc idézetem, és talán nem véletlenül. Ha visszatekintek több mint negyven év edzői munkájára, azt gondolom, hogy ez a mondat valamilyen formában végig kísérté a szakmai pályámat. Nem tudatosan megfogalmazott alapelvként indult, inkább egy belső érzésként: szerettem volna megőrizni azt a szabadságot, hogy a szakmámat a saját meggyőződésem, tudásom és értékrendem szerint gyakorolhassam.

A függetlenség nem azt jelenti, hogy egyedül kell járnod.

Fiatal edzőként természetesen én is szerettem volna valahová tartozni. Szükségem volt közösségre, sportolókra, csapatra, eredményes és tapasztalt edzőkre, akiktől tanulhattam. Az ember pályája elején keresi a helyét, példaképeket választ, és szeretné érezni, hogy része valaminek. Ez teljesen természetes. A függetlenség ugyanis nem azt jelenti, hogy nincs szükséged másokra. Éppen ellenkezőleg: a szakmai fejlődés egyik feltétele, hogy tudjunk tanulni másoktól, elfogadjunk kritikát, megismerjünk különböző gondolkodásmódokat, és időnként akár saját korábbi meggyőződésünket is felülvizsgáljuk. A kérdés inkább az, hogy egy idő után képesek vagyunk-e kialakítani a saját szakmai gondolkodásunkat. Idővel azt is megtanulod, ki nem akarsz lenni. A pályám során felhalmozódott tapasztalatok és az emberek, helyzetek egyre jobb megismerése sok mindenre megtanított. Talán még fontosabb azonban, hogy egyre világosabban tudtam, ki nem akarok lenni, kik közé nem akarok tartozni, és milyen módon nem akarok dolgozni. Érdekes módon ezt sok esetben hamarabb tudtam, mint azt, hogy pontosan mit akarok. A szakmai fejlődésnek ez szerintem fontos része.

Fiatal edzőként sokszor még nincs kész válaszod arra, milyen edző szeretnél lenni. De nagyon fontos, hogy figyeld magad és a környezetedet, és felismerd azokat a helyzeteket, amelyekből azt mondod: „Én ezt másképpen szeretném csinálni.” Ezekből a felismerésekből idővel kialakulhat a saját szakmai identitásod. „Mindent szabad, amit a szabályok nem tiltanak” Az emberek többsége talán ösztönösen a „mit nem szabad?” kérdéséből indul ki. Ennek nyilván megvan az oka: szabályok között élünk, rendszerekben dolgozunk, és a közösségek működéséhez szükség van keretekre. Én azonban a játékosaimnak sokszor azt mondtam: „Mindent szabad, amit a szabályok nem tiltanak.”

Edzőként ezt a mondatot nemcsak a sport szabályaira értem. Azt is jelenti, hogy merj gondolkodni. Merj kérdezni. Merj másképpen látni dolgokat. Merj újítani. A szakmai szabadság nem a szabályok semmibevételét jelenti. A szabadság a szabályokon és a szakmai kereteken belül megteremtett gondolkodási és cselekvési lehetőség.

A szakmai függetlenségnek ára is van. Az évek során azt is megtapasztaltam, hogy a szakmai szabadság és függetlenség nem mindig kényelmes.Ha egy sportszervezethez, klubhoz vagy intézményhez tartozol, természetes, hogy annak vannak elvei, céljai és stratégiája. Ezekhez bizonyos mértékben alkalmazkodnod kell.De eljönnek azok a helyzetek, amikor fel kell tenned magadnak egy nagyon egyszerű kérdést: Tudok-e azonosulni azzal, amit csinálnom kell? Ha a válasz tartósan nem, akkor előbb-utóbb választanod kell.Lehet hangot adni a véleményednek. Lehet megpróbálni változtatni. Lehet kompromisszumot kötni – mert a kompromisszum is része a felnőtt szakmai gondolkodásnak.De van egy határ, amelyen túl már a saját szakmai és emberi hitelességedet veszélyezteted.

Én ilyen helyzetekben inkább elkezdtem kifelé építeni magam. Nem feltétlenül azonnal, nem mindig látványosan, de tudatosan kerestem annak lehetőségét, hogy olyan közegben dolgozhassak, ahol a gondolkodásomnak, értékrendemnek és szakmai prioritásaimnak van helye.

Fiatal edzőként ne csak állást keress – keress szakmai közeget. Talán ez az egyik legfontosabb tanácsom a fiatal nevelőedzőknek. Ne csak azt nézd, hová tudsz bekerülni. Azt is nézd meg, hogy hová érdemes tartoznod. Az első években természetesen sok mindent el kell fogadni és sok mindent meg kell tanulni. Nem lehet mindenben azonnal önálló véleményed, és nem is kell.De közben folyamatosan építsd fel a saját szakmai gondolkodásodat.Tanulj a nálad tapasztaltabbaktól, de ne válj egyikük másolatává.Fogadd el a kritikát, de ne add fel minden kritika után a saját meggyőződésedet.Alkalmazkodj a rendszerhez, de közben tudd, hol vannak a saját szakmai határaid. És talán a legfontosabb: idővel legyen saját válaszod arra a kérdésre, hogy „Milyen edző szeretnék lenni?” Mert a szakmai függetlenség nem egyik napról a másikra születik meg. Az évek során megszerzett tudásból, tapasztalatból, hibákból, sikerekből, emberismeretből és önismeretből épül fel.

Végül

A szabadság és a függetlenség eszméje nagyon markánsan végig kísérte a fiatal éveimet, és ugyanúgy meghatározza a jelenlegi szakmai és életfelfogásomat is. Ma már talán úgy fogalmaznék: A szakmai szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok. Hanem azt, hogy tudom, miért csinálom, amit csinálok – és azt is tudom, meddig vagyok hajlandó elmenni azért, hogy önmagam maradhassak. Egy fiatal edző számára pedig szerintem ez az egyik legnehezebb, ugyanakkor egyik legfontosabb feladat: megtalálni azt az egyensúlyt, ahol még tudsz tartozni valahová, de már nem kell feladnod önmagadat azért, hogy tartozhass valahová