KARÁCSONYI KÍVÁNSÁG

Úgy éreztem, hogy karácsony közeledtével ki kell írnom magamból mindazt, ami szomorúságot, lelki fájdalmat és olykor megalázó helyzetet teremtett számomra éveken át. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy ez az állapot még napjainkban is kifejti negatív hatását, nos, örömmel kijelenthetem, ez már a múlté. Szerencsémre, vagy szakmai felkészültségemnek köszönhetően újra megleltem mosolygós életterem, szakmai műhelyeimet, ahol és amiben újra élvezem a belém vetett bizalmat, szakmai és emberi odafigyelést, tiszteletet.

Azonban sajnos sokan vannak még olyanok, akik szenvedő alanyai ennek a szörnyű, igaztalan, képmutató és becstelen világnak. Akik önhibájukon kívül lesznek áldozatai a köznyelv hazug, megalázó és megosztó hatásainak. Érthetetlen számomra hogyan jutottunk el oda, hogy az igazi értékek nem érdemelnek megbecsülést, a hamis és életszerűtlen eszmék, illetve azok hirdetői a jelenlegi rendszer értékes szereplőivé váltak. Úgy tűnik minden a feje tetejére állt.

Hiszem, hogy a többség számára még létezik az a mikroközösség, amit családnak nevezünk, ahol a tükör nem lehet ferde és a szeretet nem kierőszakolt és tagjai inkább összetartóak, mint ellenfelei egymásnak. A karácsony közeledtével azt kívánom tehát minden rászoruló kollégának, ismerősnek és persze bárki másnak is, hogy aki még hisz a szeretet és a megbocsájtás erejében, lépjen ki saját maga fogaskerék hétköznapjaiból és építse fel a közelgő ünnepre azt az értékrendet, ami az egymás iránti szeretetet, tiszteletet és a kölcsönös megbecsülés szellemiségét újra képes lesz beemelni a közösség életébe. Eleinte szeretteivel kicsiben, otthon a fenyőfa árnyakéban gyakorolva, majd az ünnepeket követően nagyban, az egész életterében.

Ehhez kívánok mindannyiunknak sok erőt, kitartást, hogy képesek legyünk kudarcainkon felülemelkedni és elengedni, hogy legyen lehetőségünk megtalálni a számunkra kedves és mosolygós életterét, mindezt azért, mert képesek voltunk változtatni a gondolkodásunkon