A megemlített nemzetek koncepcióiból csak csemegéztem, mert sem terjedelemben, sem szakmai megközelítésben nem lenne célszerű az egészet komplex módon visszaadni. Úgy vélem lehetnek mindenki számára felismerhető hasonlóságok a mi rendszerünk és az anyagban szereplő nemzetközi trendek között. A Balatonfüreden elhangzott előadásnak sem az volt a célja, hogy részletesen mutassam be az egyes tartalmakat. A francia, német, dán és norvég szövetség utánpótlásnevelés felépítését és az adott országok szakmai és versenyeztetési modelljét kívántam általánosságban bemutatni. Minden szövetség stratégiája eredeti és sajátos elemeket tartalmaz némi hasonlósággal. Azonban más kultúrában, szociális és társadalmi berendezkedéstől függően építette fel saját rendszereit. Véleményem szerint nem lehet és nem is szabad átmásolni komplexitásában egyiket sem, hiszen minden nemzet másképp él, tanul, nevelkedik. Célom az előadással az volt, hogy egy minimális képet adjak arra vonatkozólag, hogy milyen irányban és hová tartanak riválisaink a nemzetközi elitben. Gyakorlatilag a két nagy nemzet a francia és a német iskola mennyi hasonlóságot mutat a mi elképzeléseinkkel, amit több mint két évvel ezelőtt indítottunk útjára. A norvég modell érdekessége, hogy mennyire eltér mindegyiktől, illetve, ha már a méretek veszem alapul, hogyan gondolkodnak a dánok a kiválasztás és a korai versenyeztetésről. Azonban a legnagyobb azonosság minden vizsgált szövetség esetén az a törekvés, hogy a nevelő-oktatómunka egységes szemléletmódban kerüljön elfogadásra és benne a képességfejlesztés és az egyéni technika fejlesztése kapja a főszerepet. Talán nekünk is el kellene gondolkodnunk ezen, hiszen akad némi adósságunk az úgynevezett „magyaros kézilabda” újbóli felemelkedése érdekében.
