Rólam III. Változatlan gondolkodás, új szemlélet, új egyensúly.

2026-ban ismét egy olyan szakmai feladat talált meg, amely közel állt ahhoz a szemlélethez, amelyet mindig is képviseltem. Lehetőséget kaptam arra, hogy két kiemelten tehetséges korosztály (U12 és U13) számára belső tehetségfejlesztő programot dolgozzak ki és vezessek. A program azonban nem csupán a játékosokról szólt. Ugyanolyan fontos cél volt az edzők szakmai fejlődésének támogatása és egy olyan közös gondolkodás kialakítása, amely hosszú távon is meghatározhatja a képzés minőségét.

Az általam készített edzéstervek minden alkalommal tartalmaztak kötelező szakmai elemeket, ugyanakkor tudatosan hagytam teret az edzők saját szakmai kreativitásának is. Az edzések jelentős részét saját gyakorlataikkal építették fel, amelyeket folyamatosan figyelemmel kísértem, értékeltem és mentoráltam. Számomra mindig fontosabb volt megtanítani gondolkodni, mint egyszerűen kész megoldásokat átadni.

A program szakmai alapját „A fiatal kézilabdázók képzettségi szintekre épített tematikája” című munkám adta. Nemcsak a gyakorlatok összeállítására helyeztem hangsúlyt, hanem azok elméleti hátterének megismertetésére is. Hiszem, hogy egy módszer valódi értékét csak akkor lehet felismerni és továbbfejleszteni, ha az edző érti annak célját, logikáját és egymásra épülő rendszerét.

A játékosok fejlesztésében a mentális felkészítés ugyanolyan fontos szerepet kapott, mint a technikai vagy taktikai képzés. Minden hónapban interaktív előadásokat tartottam számukra olyan témákról, amelyek segítették önismeretük fejlődését, tudatos sportolói gondolkodásuk kialakulását és a pályán kívüli élet kihívásaira való felkészülésüket is.

Az élet azonban más irányt jelölt ki számomra.

A hasnyálmirigydaganatom miatt a három évre tervezett programot nem tudtam végig kísérni, így szegedi szakmai munkám 2026. június 30-án lezárult. Bár a közös munka sajnos idő előtt véget ért, hiszem, hogy az átadott szakmai szemlélet, a mentorált edzők fejlődése és a fiatal játékosoknál elindított folyamatok hosszú távon is tovább élnek.

A betegség egyben új prioritásokat is kijelölt az életemben. A gyógyulás, a kezelések és az ezekhez kapcsolódó szigorú napi protokoll betartása szükségessé tette, hogy felhagyjak az ország különböző pontjain végzett folyamatos szakmai munkával. Tudtam, hogy most a családom közelsége és a biztos háttér a legfontosabb.

Ez a döntés egyben hazavezetett. Visszatértem ahhoz a közösséghez, amelynek létrehozásában magam is részt vettem: a Budai Farkasokhoz. Alapítóként ma már elsősorban szakmai tanácsadóként és mentorként segítem a klub munkáját. Tapasztalataimat, szemléletemet és több évtizedes edzői utamat igyekszem úgy továbbadni, hogy azok valódi értéket jelentsenek a következő edzőgeneráció számára.

Ma már két, egymással elválaszthatatlan cél vezérli a mindennapjaimat: a teljes felépülés és a szakmai tudás átadása. Hiszem, hogy a sport nemcsak teljesítményről szól, hanem emberekről, közösségről és példamutatásról is. Ezért arra törekszem, hogy megváltozott életmódom és szakmai hivatásom egymást erősítve alkosson egy új, kiegyensúlyozott életutat.

Ez az út ma már talán más, mint amit évekkel ezelőtt elképzeltem, de ugyanazzal az elkötelezettséggel, ugyanazzal a hittel és ugyanazzal a felelősséggel járom tovább. A cél változatlan: értéket teremteni, tudást átadni és hozzájárulni ahhoz, hogy a következő generációk még felkészültebb, tudatosabb és emberileg is erősebb sportolókká és edzőkké váljanak.

Hiszem, hogy az edző legfontosabb feladata nem csupán jobb sportolókat nevelni, hanem olyan embereket is, akik képesek kitartással, alázattal és felelősséggel szembenézni az élet kihívásaival. Ha ehhez a saját szakmai utammal, tapasztalataimmal és emberi példámmal hozzá tudok járulni, akkor úgy érzem, hogy a küldetésem ma is ugyanaz, mint amikor több mint négy évtizeddel ezelőtt először álltam egy kézilabdapálya szélén.