243 írás az utánpótlás-nevelésről, a technikáról és az edzői szemléletről.
A jó döntéseket csak alaposan és átgondoltan lehet meghozni. A türelmetlenség és a kapkodás zavarokat okozhat, a dolgok félre mehetnek és az elképzelt terv részecskéi külön életet kezdenek élni. Egy jó edző, jó stratéga is, hiszen a nap minden percében döntéseket kell meghoznia.
A gyerekek anélkül lesznek áldozatai a felnőttek értékrendjének, hogy nem tanulhatták még meg a talpon maradás és az önmagam újraépítésének lehetőségeit. Azt tapasztalom, előbb képzünk versenyzőket tudattalanul, mint sportolókat tudatosan. Ahhoz, hogy versenyezni tudjon valaki, el kell indulnia a sportolóvá válás folyamatában.
A rendszerekben gondolkodó és a struktúrákhoz idomult fej, a fejlődés folyamatát, tervek és azok időrendbe elhelyezett megvalósíthatóságot programoz. De lássuk be, hogy nem az idő a permanens ebben a folyamatban, hanem a fejlődés egyes fázisainak elérése. A tanulás és az ezt követő képzési fázisok adhatnak egyértelmű válaszokat számunkra, életkortól függetlenül.
Összességében elmondható, hogy a sport által fejlődő személyiségüket és a rengeteg értéket, amit évek alatt magukévá tesznek, az élet sok területén kamatoztatni tudják. Az, amit a sportolók megtanulnak a sportban, azokat mind van lehetőségük alkalmazni a civil életben is. A szülő tudja, a gyerek érzi, hogy szüksége van a mozgásra. A kezdetekben nincs is gond, sokan kisiskolás korban lelkesen elkezdenek edzésre járni. Ahogy azonban telnek-múlnak az iskolás évek, egyre többen hagynak fel a sporttal, előtérbe helyezve a tanulást. Mintha kötelező lenne választani a kettő közül.
A sikerorientált sportoló az edzések, mérkőzések során a győzelmet egy kihíváshoz hasonlóan élvezi, és ha negatív behatás éri őket, annak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, több esetben figyelmetlenséggel, vagy egyéb külső körülménnyel magyarázzák. A kudarckerülő sportoló, mivel nem bízik önmagában, gyakran szorong. Ha kudarc éri, azt saját képességeinek hiányaként fogja fel. Ha nehéz feladattal találja magát szembe, szívesebben marad távol a kudarc lehetőségétől, ezért hamar föladja a küzdelmet. A sikert inkább szerencsének gondolja.
Az egyéneket fejlesztjük, ez minden esetben evidens legyen a munkánk során. A fejlesztésnek egyénre szabottan kell megvalósulnia, még abban az esetben is, ha ezt közösen végzi a csapat!
Az lenne a jó, ha az elkövetett hibák kiértékelését követően magát a folyamatot nem semmisítenénk meg teljesen. Ne könyveljük el őket rögtön kudarcnak vagy veszteségnek. Fogjuk fel egy gyakorló tanulási szakasznak a félrecsúszott teljesítményeket és emeljük ki belőlük a jó dolgokat.
Konzulens erőnléti szakember: Elek László. Napjaink utánpótlásnevelésének egy igen fontos és sajnálatos hiányossága az aerob állóképesség fejlesztése. Ennek jelentősége még a felnőtt sportolóvá válás folyamatában is komoly károkat és visszafordíthatatlan képzési zavarokat, gátakat okozhat. Mivel a dolgok összefüggenek egymással, ennek negatív kihatásaként a sportolói mentalitás is sérülhet.
Jelen esetben nem a cselező tevékenyég helyes, vagy megfelelő elindítása az elsődleges szempont. Sokkal inkább arra a tényre koncentrálva kell a mozgássort megalkotni, hogy a labdát birtokló játékos egyensúlyhelyzete, testtartása, illetve az érvényben lévő lépésszabálynak megfelelve, képes legyen uralnia a testét a védőjátékos, vagy játékosokkal szemben.
"AZ ÉLETET CSAK HÁTRAFELÉ LEHET MEGÉRTENI, DE ÉLNI ELŐRE NÉZVE KELL." Sören Kieerkegaard (dán filozófus és teológus) megállapítása a téma megértése szempontjából lényeges gondolatokat tárhat fel számunkra.