244 írás az utánpótlás-nevelésről, a technikáról és az edzői szemléletről.
A gyerekek ne pusztán végrehajtsák a feladatokat, hanem értsék is meg, mit, miért és hogyan csinálnak. Gondolj arra, hogy az élet minden helyzetben kínál lehetőséget a tanulásra. Ugyanez igaz a sportfoglalkozásokra is.
A taktika ugyanis nem helyettesítheti az egyéni képességeket, a technikai tudást és a játék megértését. Ezekre épülhet az önálló gondolkodás, a hatékony együttműködés és végső soron a magas szintű csapatjáték. A cél nem egyszerűen az, hogy a gyermek megtanuljon kézilabdázni a mai mérkőzéseken. Az utánpótlás-nevelésben nem a győzelemnek kell megelőznie a fejlődést, hanem a fejlődésnek kell megalapoznia a későbbi sikereket.
Nem elegendő, hogy a gyermek felismerjen egy helyzetet; arra is képessé kell válnia, hogy az adott körülmények között megfelelő döntést hozzon, majd a játék változásaihoz igazítsa a cselekvését. Mindezt olyan edzésfeladatokkal kell támogatnunk, amelyekben a gyermekek változatos körülmények között, sok ismétlés és megfelelő visszajelzés mellett gyakorolhatják a helyzetfelismerést, a döntéshozatalt és a végrehajtást.
James Counsilman, az Indiana Egyetem professzora és neves úszóedző fogalmazott úgy: „Nem szeretném a versenyzőimet úgy végig hajtani az úszóedzéseken, mint egy csapat betanított fókát.” Ez a mondat ma is fontos üzenetet hordoz. A sportoló nem a végrehajtás eszköze, hanem a közös munka aktív résztvevője.
Ha megtapsoltak, figyeltek rám vagy gratuláltak, könnyen azt gondoltam: „Elismer mindenki.” Ma már tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. A taps nem feltétlenül jelent elismerést. A csend pedig nem feltétlenül jelent elutasítást. Az évek megtanítottak különbséget tenni a valódi érték és a külső visszajelzés között.
Az ember pályája elején keresi a helyét, példaképeket választ, és szeretné érezni, hogy része valaminek. Ez teljesen természetes. A függetlenség ugyanis nem azt jelenti, hogy nincs szükséged másokra. Éppen ellenkezőleg: a szakmai fejlődés egyik feltétele, hogy tudjunk tanulni másoktól, elfogadjunk kritikát, megismerjünk különböző gondolkodásmódokat, és időnként akár saját korábbi meggyőződésünket is felülvizsgáljuk. A kérdés inkább az, hogy egy idő után képesek vagyunk-e kialakítani a saját szakmai gondolkodásunkat.
Gondolatok útról, hibákról, jutalomról és arról, hogy ma már kinek akarok megfelelni. Honnan ered az a szemlélet és gondolkodásmód, amely alapjaiban határozta meg a szakmámról kialakított filozófiámat? Sokáig én is kerestem erre a választ.
A cél változatlan: értéket teremteni, tudást átadni és hozzájárulni ahhoz, hogy a következő generációk még felkészültebb, tudatosabb és emberileg is erősebb sportolókká és edzőkké váljanak.
A jól sikerült nyári szünet nem az, amikor a sportoló egész nyáron edz, de nem is az, amikor két hónapra teljesen hátat fordít a mozgásnak. A cél az egyensúly: elegendő pihenés a testnek és a léleknek, aktív regeneráció a szervezetnek, valamint olyan élmények gyűjtése, amelyekből erőt meríthet a következő szezon kihívásaihoz.
Számomra a tudás közkincs, amit meg kell osztani másokkal és beszélni kell róla. A hatékony kommunikáció ebben is segít, csak alkalmazni kellene! Gondoljunk csak végig! Hitelességünk egyik legfontosabb megnyilvánulása maga a kommunikáció.